A kínai lilabogyó (Callicarpa bodinieri var. giraldii) egy feltűnő, lombhullató díszcserje, amely elsősorban az őszi-téli időszakban látható, fényes, lilásibolya termései miatt különleges. Ezek a gyöngyszerű bogyók még a lombhullás után is a vesszőkön maradnak, így a csupasz ágakon is csodálatos látványt nyújtanak.
Jellemzői
Méret és habitus: Általában 1–2 méter magasra nő, és laza, felfelé törő ágrendszerű bokrot képez.
Lombozat: A levelek 5–10 cm hosszúak, élénkzöld színűek, és ősszel lilásvörösre színeződnek.
Virágzás: Nyáron, lilásrózsaszín, apró virágok nyílnak a levélhónaljakban, amelyek nem annyira feltűnőek, mint a termések.
Termés: Az őszi fagyok után fejlődnek ki a látványos, élénklila bogyók, amelyek csomókban helyezkednek el a hajtásokon. Ezek sokáig díszítenek, egészen télig kitartanak.
Télállóság: Teljesen télálló, Kínában őshonos cserje, amely jól bírja a hideget.
Gondozása
Fényigény: A lilabogyó a napos, meleg helyet kedveli, ahol a legdúsabban terem. Félárnyékos fekvést is elvisel.
Talajigény: A talajban nem válogatós, jól megél átlagos kerti talajban is. Fontos a jó vízelvezetés, a nedves, pangó vizet nem kedveli.
Öntözés: Átlagos vízigényű. Fontos, hogy a nyári, száraz időszakokban rendszeresen öntözzük.
Metszés: A legszebb virágzást és terméshozamot az az évi hajtásokon hozza. Ezért érdemes tél végén vagy kora tavasszal alaposan visszametszeni, hogy serkentsük az új hajtások képződését.
Társítás: Érdemes legalább két példányt ültetni belőle a termékenyülés érdekében. A látványos bogyókért érdemes más, őszi lombszínű növények vagy örökzöldek mellé helyezni, hogy kontrasztos hatást keltsen.
Felhasználása
Szoliter növény: Kiemelt helyre ültetve a kert fókuszpontjává válhat, különösen ősszel és télen.
Cserjecsoport: Más díszcserjékkel, évelőkkel és örökzöldekkel együtt ültetve látványos, őszi-téli kompozíciókat hozhatunk létre.
Váza: A bogyós vesszők vágott virágként is használhatók, akár száríthatóak is.
Évelőágyás: Háttérnövényként is kiválóan funkcionál az évelőágyásokban.
